Miért üresednek meg Szegeden a belvárosi üzlethelyiségek?

Talán még emlékeznek rá, milyen jelmondattal búcsúztam az aktív közélettől 2002-ben. „Szeged mindenek előtt!” – így szólt a hét évvel ezelőtti szlogen. Ezt ma sem gondolom másképp, viszont tény, hogy az utóbbi évek során több mindent átértékeltem magamban a városunkban tapasztalható negatív folyamatok hatására. Ilyen folyamat például az is, amely évek óta zajlik Szeged belvárosában, és biztos vagyok benne, hogy nagyon rossz irányba vezet.

Mire gondolok? Tudják, jómagam is a belvárosban lakom. Délutánonként, munka után a legtöbbször játszótérre megyünk a feleségemmel és a gyerekekkel, utána pedig sétálunk a Stefánián, a Kárász utcán, a Dugonics téren, a Kelemen utcán vagy épp a Széchenyi téren. Egyszer a nagyobbik fiam, aki óvodás, be akart menni egy üzletbe. A gyerekek már csak ilyenek, szeretnek nézelődni. De nem tudta kinyitni az ajtót, mert zárva volt. Megkérdezte tőlem, hogy miért nem szabad ide bemenni, meg hogy amúgy mit árulnak ebben a boltban? Mondtam neki, hogy semmit, ez a bolt üres, és már nagyon régóta az. A fiam ekkor megkérdezte: ha bolt, akkor hogy lehet üres? Melyik bácsié ez a bolt, és miért olyan buta, hogy ha van egy boltja, akkor nem nyitja ki? Erre azt feleltem: „Nem bácsi, hanem bácsik és nénik, kisfiam, úgy hívják őket együtt, hogy önkormányzat.” Ezt ő persze már nem értette, és tudják, mit? Igazából én sem értem.

Nem értem, miért van az, hogy több tucat belvárosi üzlethelyiség hónapok óta üresen áll? Ezek túlnyomó többsége önkormányzati tulajdonban van. Miért nem adja bérbe őket a város reális áron, és egyéb kedvezményekkel is kísérve, hogy segítsék a szegedi kisvállalkozókat, illetve hogy újra pezsgővé, mozgalmassá tegyék az amúgy gyönyörű történelmi belváros utcáit? Érthetetlen számomra a folyamat, mintha tudatos rombolásról lenne szó. A Kárász utca talán kivétel, de figyeljék csak meg: vannak olyan napszakok, amikor szinte teljesen néptelen a belváros, és nem csak a hétvégi szieszta idején. Egy ismerősöm például, aki egy kivételesen szép, egyedi jellegű édességboltot vezet, panaszkodik, hogy bizony vannak napok, amikor egyetlen ember sem nyit be hozzájuk, pedig az üzlet a belváros szívében található.

Hogy lehet ez? A gazdasági válság az oka? Aligha, hiszen közben a többnyire Szeged peremén lévő nagy bevásárlóközpontokban sokszor szinte egy gyufát nem lehet leejteni, akkora tömeg van. Az ember pedig csak még jobban elkeseredik, esetleg dühös is lesz, ha olyan szóbeszédeket hall, miszerint a szegedi IKV nemhogy semmit nem tesz ez ellen a folyamat ellen, hanem éppen ellenkezőleg: jogilag és erkölcsileg finoman szólva is kifogásolható eszközökkel igyekszik lehetetlen helyzetbe hozni az önkormányzati tulajdonban lévő üzlethelyiségek bérlőit, akik manapság amúgy is komoly gondokkal küzdenek. Elgondolkodtató, hogy egy konkrét, sőt egészen hátborzongató esetről éppen hazánk legolvasottabb, baloldali beállítottságú napilapja számolt be néhány héttel ezelőtt.

Úgy gondolom, ha nem történik változás, és ezen az úton haladunk tovább, nem kell sok idő, és a belváros nagy része szinte teljesen elnéptelenedik. Ezt szeretnénk, kedves szegedi polgárok? Én nem. Higgyék el, a megoldás egyszerű lenne, csak cselekedni kéne. Miért nem akarják ezt városunk jelenlegi vezetői? Kinek az érdekét szolgálja a mostani folyamat? Kérem, gondolkodjunk el közösen rajta!

Köszönöm a figyelmüket, viszontlátásra a jövő héten!