Vakulya istvánné lapja

Nevem Leni
Egyszerű,fiatalos minden iránt érdeklődő,

célkitűzéseit megvalósító,családcentrikus

nyugdíjas özvegy és nagymama vagyok .

Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.
/Bach/

Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen,
de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie! Elég volt a rosszból,
a félelmekkel teli, pokoli napokból!
Nem vagyok öreg, még, annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, de szeretnék élni,
boldogan, vidáman szépeket megérni.

Élünk egy világban, melyről keveset tudunk,
Szeretni, s örülni mindig fogunk.
A félelem, a sírás, mind hozzánk tartozik,
Olykor mindenkin megmutatkozik.
Lehetsz mosolygós-vidám, szomorú vagy bánatos,
Hangulatodat másokon is láthatod.
Ha sír a két szemed, más is könnyezik,
Ha nevetsz mindenki elmosolyodik.
Légy mindig vidám és örökké nevess,
Hogy ezzel másokat is boldoggá tehess.