Pintér András lapja

Dél-Zala túra


2010. március 25. – március 28. között.

Utazás: autóbusszal
Szállás: Nagykanizsa, Cserháti Sándor Műszaki Szakképző Kollégiuma
(2 ágyas szobák, közös vizesblokk) 8800 Nagykanizsa, Ady Endre u. 74/A.

Program:

1. nap: utazás (Szeged-Nagykanizsa)
Indulás 7:00 órakor az Erőmű elől
Megérkezést és a szállás elfoglalása után szabad program.

2. nap:

Bázakerettye Olajipari Emlékház (és a Budafapusztai Arborétum - elmaradt -) megtekintése
Túra:
(Kistolmács – elmaradt)Borsfa – Valkonya – Rockenbauer Pál turistaház (7,5 km, rövid túra) –
Burgó-hegy – Csuszigáló – Obornak ( további 11,5 km)
Akik nem akarnak túrázni, nagykanizsai nevezetességekkel ismerkedés

3. nap

Túra:
Lispaszentadorján- Maróc (4 km, rövid túra) –
Nagylátó-fa – Vétyemi ősbükkös – (Csokma – Csömödér - elmaradt) túra (további 14 km)
Túra után Söjtörön Deák Ferenc szülőházának megtekintése
Akik nem akarnak túrázni, nagykanizsai nevezetességek megtekintése

4. nap: utazás (Nagykanizsa – Zalaegerszeg – Szeged)
Zalaegerszeg Göcsej Múzeum és a Magyar Olajipari Múzeum megtekintése
Várható hazaérkezés: 19:00 óra


Indulás: 7,05-kor az Erőmű elől.

1.nap, március 25., csütörtök

Első megállás a bajai Tesco-nál. Itt még felszállt két útitársunk. Megállás 8,45-9,30-ig. Bevásárlással folytattuk, a buszra raktuk az ásványvizet, kenyeret, pogácsát... Indulás tovább Bonyhád, Nagymágocs, Dombóvár útvonalon. Megállás Kapospula községnél 11-11,30-ig (gkvezető pihenője miatt). Azért kihasználtuk az alkalmat a helyi Kapos vendéglőben.(Kávé, sör 20 percben).
Délután fél 2-re érkeztünk Nagykanizsára, az Ady Endre u. 74/A.sz. Alatti Cserháti Sándor Műszaki Szakképző Iskola kollégiumába, ahol a szállást kaptuk. A szállásunk a 6. emeleten volt. Mi a 2. szobában ketten, Andrásék a 3. szobában laktak ez egyik útitársunkkal. Az egész emeleten csak a mi csoportunk lakott, lifttel jutottunk fel. Mindenhol két ágyas szobák, vizesblokk a folyosón.
Délután felballagtunk közösen a városba,az Ady Endre úton. Az épületünk előtt, a kanizsai vasútállomás parkjában néhány vasúti relikvia áll: egy 424-es és egy 375-ös mozdony, néhány vasúti kocsival.(Fényképeztük!). A városban megnéztük a nevezetességeket: a Városházát az Erzsébet téren, szobrokat, nevezetes épületeket, a Jézus szíve templomot. Utóbbiba bementünk, az oldalajtón belülről is megnéztük.)
Visszamenet betértünk a Muskátli kávéházba 1-1 krémes és kapucsínót rendeltünk. Visszaballagtunk a szállásra és egy órácskát pihentünk. Este egy kis vacsora a szobánkban: csirkeleves és a hozott sült karaj...Korán lepihentünk az egész napi áradtság után.

2.nap, március 26., péntek

Reggel 6-kor ébresztő, reggeli, indulás 8-kor. Útvonal: Nagykanizsa – Becsehely -Bázakerettye.. Ez utóbbi két faluból áll: Báza + Kerettye. A célunk Kerettye, a hazai olajbányászat bölcsője. Itt az olajtörténeti emlékeket tudtuk megnézni. A várakozás alatt megnéztük a kerettyei kisvasúti megállót, ahonnan a jelentkező csoportok utaztatását szervezik meg.
Fél 10 elé megérkezett a múzeumi”mindenes”, Szalai Géza úr, aki a vezetőnk volt a 2 órás látogatás során. A séta a „Zala kincse” c. 1959-es dokumentumfilm levetítésével kezdődött a múzeumi kis szobában, tv készüléken. Bemutatta az olajipar történetét 1937-től 1959-ig. („Modern buszok szállítják az olajipari dolgozókat munkahelyükre”.... Korabeli esetlen buszokat láttunk a képernyőn). Utána a környéken barangolva láthattuk a Magyar - Amerikai Olajipari Rt (MAORT) által a göcseji építési stílusban 1937-1941 között épített lakótelepet – külön telkekkel, kerítés nélkül! - egy-egy család részére. Azután a busszal végigmentünk a régi bánya terültén. Megnéztük a mélyszivattyút (himbát) is, az elsőt a területen. A két órás séta az Oaljipari kismúzeumban fejeződött be. Itt makettek, tárolók mutatják be a „hőskori” történéseket. A tablók között látható Dr. Papp Simon, a híres geológus és igazgató portréja és tablója. Egy nyugatról látogató hazánkfia értékes relikviákat (kardot, képeket) ajándékozott a múzeum számára, ezeket mi láttuk először a múzeumban....A továbbiakban még Buda Ernő emlékszobájával ismerkedtünk, ahol. „Öcsi bácsinak” az olajipar nagy öregjének emléktárgyai láthatók.
A látogatás után busszal Borsfáig mentünk. 12,30-kor indultunk a kék úton. Viszonylag mérsékelt terepviszonyokkal találkoztunk, kisebb emelkedőkkel. 13,40-kor érkeztünk Valkonyára, egy kis faluba. (Márta és Ákoska is velünk jött).Gyuri természetesen a központban várt bennünket. A kápolnánál fénykép, a helyi Jókai presszóban egy hideg sör várt ránk...
A többiek Valkonyáról továbbindultak a hosszú túrára, Gyuri Mártáékat elvitte a kocsijukhoz, minket utána a busszal visszavitt Nagykanizsára, a szállásra. Jól lefürödtünk, majd délutáni pihenés következett.

3.nap, március 27., szombat

Ma korábban, 5,30-kor keltünk, mert a reggeli után 7,30-kor indultunk a busszal. Bázakerettyén át érkeztünk Lispeszentadorjánba.. Ez a település is két falu összevonásából keletkezett: Lispe + Szentadorján. Lispe az első olajfúrás színhelye. Szentadorján székely falu, az őrségi térségből származnak az ősök (a gyepük védői voltak). Itt egy kis kávézással indítottunk, majd 8 órától indult a gyalogtúra a piros jelzésen. Egy hosszabb emelkedő után ma is kedvező terepviszonyok között haladtunk. A gerincen meneteltünk, az egyik völgyben hamarosan megpillantottuk Maróc falut. Itt a gerincen szőlőskertek, présházak között vezetett az út. Amint leértünk a völgybe, szétváltak útjaink. Mi hárman betértünk a faluba, ahol márt várt bennünket a busz. Onnan kb. 10 órakor indultunk. A többiek folytatták a túrautat a piros jelzésen Nagylátó-fán keresztül a vétyemi ősbükkös felé.
A megbeszélés szerint mi a busszal az ősbükkös közelében kellett parkolnunk, amíg a többiek odaérkeznek és együtt megyünk a helyszínre. Igen ám, de a busszal hatalmas kerülőt kellett megtennünk Kiscsehi, Szentmargitfalva, Csörnyeföld, Dobri, Tornyiszentmiklós községeken át haladtunk. Közben kérdezgetnünk kellett az oda vezető utat kérdezve a helyieket, míg végül útba igazítottak a Csömödérre vezető útra, amely az ősbükkösre (is) vezetett. Több, mint 1 órás bolyongás után 11,10-kor érkeztünk arra a pontra, ahol a műút keresztezi a piros turistajelzést az ősbükkös közelében. 11,30-ra összejött a csapat, közösen indultunk az ősbükkösbe. 20 perc oda, 20 perc vissza, közben körbe jártuk a kidőlt fás, vastag törzsű bükkös területet. Csoportkép is készült az ősbükkös táblájánál. A többiek tovább maradtak, mi ketten hamarabb visszaindultunk a buszhoz. Végül a túravezető javaslata alapján mindenki a buszhoz tért vissza, befejezve a napi túrát. Kb. 13 órakor indultunk Söjtörre, Deák Ferenc szülőházában nyílt múzeum megtekintésére. (Előre be voltunk jelentve, kicsit későbbre, de szívesen fogadtak bennünket).Fél 2-kor érkeztünk a házhoz. Végigjártuk a szépen helyreállított kúriát. Először a nyílt kéményű, füstös konyhát korabeli edényekkel, tűzhellyel, majd a földszinten bemutatott tárlókat. Az emeleten különböző Deák Ferenc relikviákat, régi berendezési tárgyakat láttunk az eredeti festéssel helyreállított falak között. (A belépő 375/180 Ft volt).
Kb. 14,15-kor indultunk vissza a busszal. Még a kanizsai Tesco-nál megálltunk 20 percre vásárolni néhány útitársunk kérésére, majd vissza a szálláshelyre. Egy kis pihenés 16-17 óra között. A többiek elindultak helyi busszal a városba, hogy megnézzék a város szélén a csónakázó tavakat és a kilátót. (Végül városnézés lett belőle, mert az a busz, ami oda ment, este már nem közlekedett.).Mi fél 6-kor hármasban gyalog be a városba. Az „alsó” ferences templomban virágvasárnapi esti misét hallgattunk. Gyönyörű, díszes templom, a végén sokat fényképeztünk). Utána az árkádos soron levő „Vasember” vendéglőbe tértünk le (lépcsőn kellett lemenni) vacsorára. Alig volt vendég, de mi jót ettünk-ittunk. Andrással velős karajt választottunk, Erzsike csülöksültet kért, mind fokhagymás burgonyával, lila hagymával, utóbbi sült káposztával.
Negyed 9-kor visszaindultunk a szállásra. Itt még beszélgetés, majd pihenőre tértünk a rövidebb éjszakára és a reggeli pakolásra tekintettel...

4.nap, március 28., vasárnap

Az óraátállítás miatt egy órával korábban kellett kelnünk, hogy a bepakolással együtt 8 órára indulhassunk a busszal. Indultunk is a megyeszékhelyre, Zalaegerszegre. Igyekezetünkben 1 órával hamarabb érkeztünk a "Göcseji Falumúzeum"-hoz. (Ez a legrégebben kialakított skanzen Magyarországon).A szomszédos presszóban vártuk ki a fél 10-et, majd pár perc múlva beengedtek sétálójeggyel a skanzenbe. A házak zárva voltak, csak a parányi ablakokon tudtunk néhol benézni a tiszta szobákba, konyhákba, vagy az udvari melléképületekbe. A gyerekeknek (is) nagyon tetszett a csacsi és a kecskék az egyik ház udvarán.. Volt egy olajipari kiállítás is, az nem volt annyira látványos. Nekem egy kiszuperált körmös traktor ragadta meg legjobban a figyelmemet.Ezután jött a meglepetés: útitársunk,
Hermina már előző délután eltávozott a szállásról és meghívta a lelkes társaságot a balatongyöröki nyaralójukba. Illően fogadtak bennünket Józsival házi pálinkával, majd körbevezettek a portán. Utána jött az ebéd: egy hatalmas  tálban csirkepörkölt, 14-en megebédeltünk belőle. Desszertnek házi sütésű piskóta házi meggy- és málnaízzel. Még kimentünk a balatoni mólóra is szétnézni.  Eléggé elhúzódott a baráti látogatás, d.u.3 felé járt már, amikor visszaindultunk Szeged felé. Gyuri jól ráhajtott, Bajától már nm állt meg, onnan 1 ó 30 perc alatt Szegedre ért, 20,20-kor álltunk meg az Erőmű előtt.

Lejegyezve: 2010. április 8.

111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111