Made in China

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in
        China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét
       (product of Brasilia)
        csepegtette, lezuhanyozott, a hajszárítóval (made in Taiwan)
       megszárította
        a haját, a villanyborotvájával (made in China)
       megborotválkozott. Egy pólót (made in
       India)
       és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made
       in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából
        (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd
       menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.
        Az órán a pontos időt (made in Switzerland) beállította a rádió
       (madein China)
        alapján majd beült az autójába (made in Germany). Este
       bekapcsolta tévéjét
        (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott,
       miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...
        "Made in China" olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat,
       elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is
        Kínában csinálják. Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és
       igényesen elkészített termékek általában az első használat után
       tönkremennek,
        végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék
       megvásárlásával félmaréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az
       éhezőknek.                                             Azonban
       mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától,
       nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.
        Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért
       lett 34 évesen rokkantnyugdíjas Feri, miért akasztotta fel magát a
        gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a
       büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert
       spórolunk.                                              Mert azt
       hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van-e
       az üvegben, azt vesszük meg, amelyik pár forinttal
       olcsóbb.                           Legszívesebben saját anyánkat
       is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos
       takarítógépet. Mert az
        kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a
       munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért
       sem, míg működött a
        varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem
       kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák
       voltak a                                      kínaiban és a
       turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek
       olyat, amire nem azt írták, hogy London. Így aztán
       hamarosan                            érkezett egy udvarias német
       úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze
       nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe
       ment                                    a varroda, hiszen a
       német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is.
       Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.
        Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni,
       hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott
       feketén, de normális
        munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha
       építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára
       leszázalékoltatta magát.
        Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven
       kilós betongerendákat, de valamiből meg kell élni.
        Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak
       tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett.
       Sokkal
        rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért
       kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket
       vegyen. De nem kellett az
        embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej mert
       inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett
       hulladék anyagokból
        készült kotyvalékot itták. Istenem, olcsóbb volt. Meg
       egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.
        Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára,
       rontja városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a
       padokat! Igen ám, de a
        büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami
       varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos
       emberből vált
        büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem
       látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk
       meg, ha az
        alamizsnánkat piára költi.
        Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntjük a
       benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme
       megsértődnünk azon, hogy a
        járgány nem megy?
        Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új
       kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm
       mégis van. Méghozzá
        az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati
       néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és
       neki is megmarad a
        munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud
       gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és
       egy fürdőszobát a
        szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés
       helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által
       termelt tejet iszom,
        nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös
       hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és
       akit most is alkalmazna Józsi
        bá'. Egy a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se
       hajléktalan. És hogy nekem ebből még hasznom is lenne. Nem
       meglepő, hiszen ezt a sok
        szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha
       dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is
       bevételt jelentenének az
        országnak. A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot,
       templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is
       egyértelműen
        hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze
       koránt sem lenne hasznos).
        Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék
       olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az,
       amelyiken ez olvasható:
        "Made in Hungary".