Szegedi éttermek, szegedi panziók, programok
Versek
Annyira kínoz, annyira fáj, Hogy nem láthatlak már.Nem foghatom meg kezed,Nem simogathatom meg fejed,Nem ölelhetlek
már.Annyira kínoz, annyira fáj!Nem hallom hangodat,Nem hallom
léptedet,Akárhogy fülelek.Nézem fényképedet,Drága mosolyodat,Könny
áztatja arcomat,S így sem látlak már,Mert szememet elfedi a homály,S
hangokat sem hallok,Mert hangos zokogásom Megtöri a csendet. Már csak
egyre vágyom:Hogy ott lehessek Veled,Hogy átöleljelek, és elmondjam Neked
mennyire, mennyire Szeretlek!
Megjelölések: emlékezés, halotti, vers
Megtekintések: 1
© 2012 Created by Horváth Zoltán.
Működteti:
Profilkártyák | Jelentse észrevételét | Használati feltételek
