Gyertyagyújtók

Hozzászólás

HozzászólásokUjházi Katalin által a December 16, 2010-on 9:08am-kor

Emléke él, és élni fog

míg az én szívem e földön még dobog,

Őrzöm a képét, a mosolyát,

a hangját, s minden gesztusát.

Őrzöm a mozdulatait,

mely bennem él mind a mai napig,

Őrzöm a felém közvetített gondolatait,

a nekem elsuttogott szavait.

Mert nem halt meg Ő,

még mindíg él nekem

csak messze távozott,

hol meg nem érinthetem.

 

 

 

 

EMLÉKLAP

HozzászólásokUjházi Katalin által a December 10, 2010-on 4:39pm-kor

 

 

Kihalt az utca, sötét van és fázom
Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon.
Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben,
Megyek szomorúan, s gondolkodom közben.

Emlékek jönnek-mennek, rád emlékezem!
Sajnálom magam, mert még mindig FÁJ NAGYON nekem.
Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod,
Nem látlak, nem mosolyog rám arcod.

Szemedből az élet már akkor elköltözött,
mikor még éltél. A betegség megkötözött.
De végig az utolsókig kitartottál, ÉRTÜNK,
Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk.

Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra,
És nem jött a csoda pedig mindenki várta.
Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk,
TE sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk.

De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot,
Mostmár mások látják, nem feledett arcod.
Azokkal vagy, akik téged hagytak itt már régen,
Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen.

És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom,
De arcod, mosolyod, én a szivemben hordom.
Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek.
Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek.

A csillagokat nézve, mást én már nem kivánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.


Nagyon szeretünk s szívünkben hordozunk míg élünk...
Feleséged Katalin, Lányod Katalin, Lányod Katalin(Zsuzsi), Fiad Pisti, Fiad Lajos.

HozzászólásokUjházi Katalin által a December 10, 2010-on 4:36pm-kor

http://www.simon-jojart-istvan-emleklap.sokoldal.hu/kezdolap

 

Annyira akartam élni,
A betegséget legyőzni,
Búcsúztam volna tőletek,
De erőm nem engedett.
Így búcsú nélkül szívetekben
Tovább élhetek.

HozzászólásokHorváth Emma által a Szeptember 18, 2010-on 11:00pm-kor

József Attila

Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Anyunak: 1923.06.19. - 1982.08.23.

HozzászólásokDioskali Laszlo által a Július 2, 2010-on 2:13pm-kor

Hatalmas üresség marad az emberben, és ezt az ürességet nem lehet semmivel és senkivel kitölteni. H I Á N Y Z I K

HozzászólásokUjházi Katalin által a Április 11, 2010-on 2:37pm-kor

Mondd meg mama, miért? Miért mentél el?
Angyalok szavára, hogy ott térdepelj,
S ne itt légy mellettem, szívem szép virága,
Nem volt kincs e Földön, amely olyan drága?

Olyan drága lenne, mint Te voltál nekem,
Oh! Hogyan féltettél, fogtad kis kezem,
Féltőn és szeretőn, ahogy más nem tette,
Mért mentél el mama! - mondd meg az istenre!

Te már nem tudhatod, vagy tán jobban tudod,
Mi lesz a sorsom, s mi hozza végzetem?
Mama kérlek vigyázz, vigyázz kérlek reám,
Úgy vigyázzad lelkem, mint ahogy sohasem

Mama rég elmentél, s hallgatod imámat,
Felszállt az égig az, elröpült utánad?
Minden egyes sóhaj, mely elhagyta lelkem,
Mindegyik azt súgta légy mindig mellettem?

Felnézek az égre, s látom a szemedet?
Szürkén, és szomorún, s lassan el is ered,
Az esőkönnyeknek végtelen patakja,
S mind a ketten sírunk magunkra maradva.