Hozzászólás

HozzászólásokDemeter Attila által a Március 28, 2011-on 2:19pm-kor

Kedves Miklós!

 

Most olvastam Zoli hozzád szólását, mellyel teljesen egyetértek. Néhány perccel ezelőtti beszélgetésünkkor pedig te magad mondtad, mennyire nem tudsz elszakadni, önzetlennek is nevezhető, televíziós munkádtól. Te is tudod, még ezt sem fejezheted be, szükség van rád. Csak nyugodtabban, mert tudsz úgy is tenni, és van is még mit!

Jó egészséget, és gyors, tartós felépülést kívánok!

HozzászólásokSzekszárdi Miklós által a Március 28, 2011-on 1:30pm-kor

Kedves Zoli!

Köszönöm; ezen kívül -érdemben - mást elég megkeseredett dolgokat tudnék írni. Ami dolgom volt, már elvégeztem.

HozzászólásokHorváth Zoltán által a Március 28, 2011-on 11:28am-kor

Kedves Miklós!

Neked még sok dolgod van ezen a világon, de azért ne kapkodj, csak nyugodtan és megfontoltan!
Jó egészséget és vigyázz magdra!

HozzászólásokSzekszárdi Miklós által a Március 28, 2011-on 6:02am-kor

Egy szívinfarktus margójára

 

Keserves fintorral ült a laptophoz megnézni a reggeli postát. A család már elment, egyedül volt.  Vad, addig még soha nem tapasztalt, furcsa fájdalmat érzett a mellkasában ott, ahol a ketyegő már eddig is  produkált az elmúlt évek során  furcsa érzéseket: fájást, nyilallást, szúrást, rövid ideig tartó görcsös fájdalmat és az extraszisztolés vad, mellkasfeszegető dobbanásait. Szíve néha kihagyott egy-egy ütemet,  ilyenkor kicsit elhomályosodott a világ; de ilyen fájdalmat még nem érzett soha.

A férfi már nem volt fiatal: éveinek számát tekintve az a kategória, aki egy reggel, ha arra ébred, nem fáj semmije, akkor már  halott. Régebben 6-10 évet letagadhatott volna a korából: 40 évesen még  előfordult, hogy a legidősebb, akkor harmadikos gimnazista fia bátyjának vélték. Az idő múlása – s főleg  élete stresszben bőven megszórt epizódjai azonban  őt sem kímélték.

 Arcvonásait a gond ráncosabbra, borongósabbra szabta át, oldalt és hátul fésületlenül  lógó haja kese ősz szálakkal  átszőve egyre ritkább  csigákban takarták vállát; borostáját már egyértelműen belepte a  hosszú évek hava.

57 éves leszek nemsokára, ha egyáltalán megélem – gondolta és próbált mélyeket lélegezni, ahogy nyitotta ki az e-maileket, hátha az enyhíti a mellkasában tomboló fájdalmat. Pár évet még most is letagadhatott volna, amikor jó passzban volt, de most egyáltalán nem volt abban. Fájdalomtól eltorzult, kissé aggódó arcával olyan volt inkább, mint a tulajdon nagyapja.

A furcsa, egyszer égő, másszor szorító, nyilalló érzés nem akart enyhülni.  Időnként erős késztetést érzett arra, hogy a telefon után nyúljon és hívja a  mentőket, de aztán eszébe jutott, Géza, operatőr barátja nemsokára itt lesz érte, hogy kivigye a stúdiójába, megmontírozni  legutolsó közösen készített riportfilmjüket.

-         Ezt  a filmet még valahogy megszerkesztem, aztán majd látjuk … ha nem múlik, legfeljebb Géza bevisz  az intenzívre; remélem, Laci nincs szabadságon – gondolta.

Laci, a belgyógyászati intenzív osztály vezetője gyerekkori barátja, osztálytársa volt. Ki gondolta volna még akkor, hogy kardiológus professzor lesz;  belőle pedig ,  az ex vasutas,  infantilis, kopaszodó woodstocki veteránból  meg   egészségügyi szakújságíró. ..

Az első években mindig gondosan felkészült az interjúkra: az egykori, kardiológiai témájú riportok tartalmára és az évek során szerzett ismeretanyagára gondolva próbálta elemezni a néha egy-egy percre csillapuló fájdalmat.

-         Nem nyilall a vállba, nem sugároz a nyakba vagy a kisujj irányába a karba, akkor talán csak nem infarktus! – tűnődött – de hogy a koszorúeret eszi  a fene, az biztos…

A 45 perc, ami így telt el, végtelenül hosszúnak és magányosnak tűnt, mire megszólalt a mobil: Géza hívta.

-         Tíz perc múlva ott leszek érted, aztán mehetünk vágni, ha neked is jó – vágta ketté félelme fonalát a telefonból az operatőr hangja.

-         Nekem jó, ha a szívemnek is jó, mert rohadtul fáj – válaszolta – eddig még sosem éreztem ilyet, pedig gyakran voltak hasonló érzéseim. De persze, menjünk, csináljuk, aztán, ha nem múlik, legfeljebb beviszel Lacihoz az intenzívre … vagy egyenesen a  krematóriumba, attól függ, hogy alakul.

-         Majd látod, hogy érzed magad, ha rosszabbul, akkor egyenesen orvoshoz viszlek. Majd csörgök, ha odaértem…

 

Az autóban megint csökkent egy kicsit a fájdalom, s később, amikor Géza stúdiójában a riport kezdett kialakulni  a timeline-on, a monitorokon látható felvételek színeire összpontosítva néha már nem is érezte. Gézának  ismét volt kedve alkotni, a hármas defókuszok, a színek, a lágyan elmosódott háttér látványa gyógyírként hatott a mellkasát mardosó fájdalomra.

 

A fiziológiai történések menetét azonban a figyelemleterelés sem tudta visszafordítani,  s ahogy a  különös fájó érzéssel együtt a  félelem is erősödött benne, a mobilja után nyúlt. Amikor  a készülék kicsörgött, még  fokozódott benne az izgalom – remélem, dolgozik – és akkor nyugodott meg valamennyire, amikor az ismerős hang megszólalt a  vonal másik végén.

-         Miklós, így telefonon keresztül nem tudok mit mondani, csak azt, mentők, vagy ha úgy érzed, kibírod, Géza hozzon be és megvizsgállak – zárta le a panaszok sorolását a kardiológus.

 

Útban a klinikák felé, már csak egyszer  oldódott a hangulat, amikor áthaladtak az egyik, újonnan kiépített körforgalmon.

-         Te! – fordult oda lelkendezve Gézához – ahogy most átjöttünk a  körforgalmon, teljesen elmúlt a fájdalom!

 - Miki, én még  a kedvedért sem tudok egész délutánig itt a  körforgalomban keringeni – húzta mosolyra a száját az operatőr.

A válaszon még együtt derültek  párszáz méteren át,  de utána a fájdalom végérvényesen visszalopózott a mellkasába.

 

A klinikához érve még megkérte Gézát, kísérje fel az intenzívre, hátha vannak még csodák és hazaengedik; de a csodák ideje már lejárt. Maradni kellett megfigyelésre: EKG, vérvétel, szív ultrahang…

Az első EKG-n még nagy zűr, konkrétan  infarktusra utaló jelek nem mutatkoztak, de később, amikor a következő görbén már látszott változás, a professzor a telefonért nyúlt: a szívkatéteres laboratóriumot hívta, volna itt egy akut eset…

 

Mielőtt áttolták volna a szívsebészeti klinika épületébe,  készítettek még egy EKG-t. A papíron kirajzolódó jelek között ekkor már megjelent a szívinfarktust jelző görbe.

 

A koszorúsér két helyen záródott el, a harmadik helyen órák, vagy napok kérdése lett volna, hogy ez bekövetkezzen. Három sztentet kapott: ezek kis acélhálók, amiket a koszorúérbe helyezve mechanikusan gátolják, hogy a  koszorúér újra összeszűküljön.

 

Amikor később az intenzív osztályon feküdt újra,  karján vérnyomásmérő, mellkasán a szív működésének jeleit az őrző monitorra továbbító tappancsokkal, már jöttek a gondolatok:  mi lett volna, ha…

 

Amikor a sztenteket helyezték be, egyszer  30-ra csökkent a szívfrekvenciája; akkor nem érzett már fájdalmat, csak végtelen nyugalmat, békét, melegséget, minden olyan távolinak tűnt, csak a hangra emlékezett: - Atropint!! – aztán lassan-lassan a valóság kezdett megszilárdulni a visszatérő öntudat kérge alatt.

 

Milyen egyszerű lehet maga a halál – gondolta – de milyen hosszú és rögös a hozzávezető út…

A monitorok csipogó hangját hallva nem tudta eldönteni, örüljön-e az új életnek, amit kapott; vagy sajnálja az elszalasztott lehetőséget, amivel megszabadulhatott volna a  lélegző világ minden fájdalmától, bánatától. Ha nem jövök be … ha nem sikerül a  katéterezés … de leginkább: ha fiatal koromban megfogadva apám intelmeit, soha nem gyújtok rá;  s ha nem élem úgy az életem, mint aki állandóan háborúban él, legfőképp önmagával: nem elkerülve, hanem valósággal fürödve a stresszben…csupa „ha”.

 - Napi 1, néha két csomag cigaretta, de mellé még a pipa is, hogy „biztosra” menjek – emlékezett vissza döbbenten fiatal korára – de nagy barom is voltam.

 

Ezt persze, eddig is tudta; amikor végre, 32 évesen, 16 évi dohányzás után leszokott, még a cigaretta füstjének a szagától is undorodott. De más volt most, az események alapján szinte átértelmezve rádöbbenni arra, mit is jelentettek azok a számok: egy 14 órás éjszakai szolgálatban 25-30 szál cigaretta… hozzá az életét elborító stressztenger.

 

Az orvosok azt mondták, nagy szerencséje volt.  Annyira időben csípték el az infarktusát, hogy a szívizmának csak egy jelentéktelen, hátsó fali része károsodott, ami még rehabilitálódhat is.

 

A lassan, de megállíthatatlanul idősödő férfi most tűnődve nézi  a laptopon az ujjai mozgása nyomán betűkben testet öltő gondolatait. 57 évesen napjaink Magyarországán már nem is annyira feltűnő végleg távozni.

 Az egyik kolléga teljesen váratlanul, 45 évesen halt meg, pedig soha nem dohányzott, nem ivott … mindössze a tömérdek stressz, na, abból bőven  juttatott magának. . Laci, az andrológus barátja 44 évesen ment el hererákban, micsoda paradoxon. Voltak, akik önkezükkel vetettek véget saját életüknek, csak ő maradt  itt, kapva még egy lehetőséget. 

-         Most szerencsém volt – bólintott – csak azokat az éveket már nem adhatja vissza senki, hogy elölről kezdjem, másként, mint ahogy leéltem.  Hibáztam és már csak a vigaszág jutott. Huszonéves fejjel az ember képtelen felfogni: negyvenen, ötvenen felül is van élet, aminek minőségét modern Ézsauként, ha nem is egy tál lencséért, de néhány csikkért és vitáért odadobjuk.  Mert milyen jól is esett a  Marlboró füstjében ernyedten merengeni  egy-egy ebéd, egy jó kefélés után;  lefekvés után még végiggondolni a napot a sötétben  a cigarttaparázs  fényében. Mégis, most egyértelműnek tűnik: 16 év kellemes élményei nem értek fel ezzel a szűk két héttel.

-          Vajon most tévedek, vagy inkább akkor?  - sóhajtott fel, ahogy a billentyűkre rácsukódott a laptop teteje és eltakarta tekintete elől a betűket.

 

HozzászólásokSitkei Ágnes által a Február 6, 2011-on 10:56pm-kor

Ha megoldást keresel a gyógyulásodhoz!
Nobel díjra felterjesztett megoldás

http://www.bioregulator.uw.hu

A peptidek jelentősége:

30 év alatt 15 millió ember alkalmazta a peptid termékeket
(és egyetlen egy esetben sem volt mellékhatása),
a következő eredményeket tapasztalták:

* rákos daganatos betegségek 3-4- szeres aránnyal csökkentek
* mozgásszervi betegségek ötszörös aránnyal csökkentek
* az életminőség nagyfokú javulása érhető el
* öregedési folyamatok intenzív, hatékony csökkenése tapasztalható
* nagyon nagy eredmények tapasztalhatóak a kozmetikában a bőr regenerációjában

 

Khavinson professzor a Szentpétervári Egyetem világhírű gerontológusa volt az a tudós,akinek a világon először sikerült természetes úton peptidet előállítania.

Felfedezéséért 2010. november 28-án Nobel díjra jelölték

Bioregulátor termékeink az ő munkájának gyümölcse.

Nem kell eladni, értékesíteni

- Egyedülálló 65%-os visszaosztás
- Ingyenes regisztráció
- Az mlm világában páratlanul alacsony havi aktivitás 
  (4.500 forint körüli összeg)
-Nem kell eladni, értékesíteni, nincs szükség vállalkozói     igazolványra
-Ízelítő a jutalmakból, amit bizonyos szintek elérésével kapunk:
Plazma tv, Mercedes autó, lakás, villa Cipruson

Orosz kutató orvosok Magyarországról indítják

(január 15-én) azoknak az
egyedülálló termékeknek a nemzetközi terjesztését,
melyek újjáépítik a szöveteket (tüdő, máj, bőr, ideg, stb.).

Keressük azokat a személyeket, akiknek fontos az egészsége

és fontos az anyagi jóléte!

Jelenleg elő-regisztráció folyik ingyenesen,
ami a későbbiekben egy termék megvásárlásával tehető meg.

A regisztráció semmilyen kötelezettséggel nem jár,
mert lehetsz csak vásárló is!
A csatlakozás ingyenes!
A termékek a magyarországi táplálékkiegészítő

piachoz viszonyítva áron alul érhetők el! /

1,800.-13,600.- /

A nagyszerű az, hogy itt nem a hagyományos
táplálékkiegészítők sorakoznak fel, és
megtalálhatóak a palettán a kozmetikumok is.

HozzászólásokBUGYI ANNA által a Szeptember 14, 2010-on 6:17pm-kor

http://www.szintevesztes.com/pic.htm
Színtévesztő teszt.

HozzászólásokBUGYI ANNA által a Szeptember 7, 2010-on 2:04pm-kor

-ENERGIA ÁTADÁS-

Most mesélni fogok, de lehet, hogy nem is annyira mese.
Kicsit régebben, amikor a kislány unokám nálam volt, egyszer csak minden átmenet nélkül hozzá fogott szipogni.
- Mi a baj kicsikém ?
- Fáj az ujjam.
- Gyere ide mamához, majd megpuszilgatom.
Ölebe vettem, átkaroltam, megszeretgettem, majd megkérdeztem tőle.
- Melyik ujjad fáj ?

Erre ő mindkét kezét körbenézte, kereste a fájós ujját, majd az egyiket mutatta, amit én megpuszilgattam.
- Mist már nem is fáj. - mondta.
Ez az előzménye a történetemnek.
Az egyik barátnőmnek meséltem az esetet, aki egyebeként természetgyógyászattal és kineziológiával is foglalkozik. - Mondom neki, hogy amikor a kislány hazament, olyan fáradság lett rajtam, hogy lépni alig tudtam. Egyébként egy mozgékony alkat vagyok. Nem a fáradságtól van, mert előtte mindent elvégeztem, hogy csak az unokámmal tudjak foglalkozni.
- Az összes energiádat átadtad, és lemerültél - mondja.
- Jól van, akkor majd fel fogok töltődni - mondom. Biztos a kislánynak szüksége volt energiára, hiszen iskolás, és már hét vége volt.
Én hittem is a barátnőmnek, meg nem is.
Nektek mi a véleményetek ? - Valóban le lehet merülni energia hiányban, és lehet átadni ?

HozzászólásokBUGYI ANNA által a Szeptember 7, 2010-on 1:41pm-kor

------ MESE A RŐZSÉRŐL. ----

Idős néni az erdőben
Még a jó időben
Száraz, letőrt ágakat
Összeszedi valahányat.

Nagy kupacban összerakja
Kötelével jól átfogja
Hátára veszi nehézkesen
Csak most már el ne essen.

Cipekedve megy előre
Lessz télire tüzelője
Ha elfárad meg-megáll
Azután tovább botorkál.

-Nehéz ez a rőzse nekem
Jönne már az ördög értem.
Erre nagy susogás hallatszik
És az ördög megérkezik.

-Meghallottam sohajod
És én már is itt vagyok.
Neki dőlt a néni a farönknek
És így felelt az ördögnek.

-Csak azért sóhajtoztam utánnad
Segíts hazavinni a málhámat
Hamar meg gondolta a néni
Ő még tovább akar élni.

HozzászólásokBUGYI ANNA által a Szeptember 5, 2010-on 11:56pm-kor

Sziasztok.
Nyugdijaj vagyok, a SAJÁT LAPOM alapján jobban meg tudtok ismerni.
Egészségügyben dolgoztam. - A siker élmények mellett, sajnos kesernyés emlékeim is vannak.- Íme az egyik:

----- KÓRHÁZBAN. -----

Fáradt, üres tekintetek
Néznek a semmibe
Miért van ez
Miért
Hát nem jön hozzá
Senki sem.

Élete javát ledolgozta
Most legyengülve fekszik
Miért van ez
Miért
Hát most már senkihez sem
Tartozik.

Most az ajtót figyeli
Hozzá jönnek azt reméli
Miért van ez
Miért
Hiszem ő még mindig a
Családját félti.

Odamegyek hozzá
Megsimogatom a kezét
Miért van ez
Miért
Ennyi elég
És a szeme könnyezve néz
Felém.

Mondom, hogy a családnak
Sok dolga van otthon
Miért van ez
Miért
Hogy mindig csak én
Vigasztalom.

Hisz e nekem
Vagy csak úgy teszi
Miéért van ez miért
A szeme most ragyogni kezd
Neki.

Mindennél többet ér nekem
Hogy látom mosolyogni
Miért van ez
Miért
Hogy egy idős embert így el kell
Hanyagolni.

HozzászólásokHorváth Zoltán által a Február 12, 2010-on 8:59am-kor

Egy kellemes tapasztalatomat, mondhatni élményemet (bár ez betegség kapcsán nem a legszerencsésebb kifejezés) szeretném megosztani az egészségüggyel kapcsolatban. Igaz, mindez ez a privát szférában történt, bár a történet ott kezdődött anno.
Sok évvel ezelőtt árpa nőtt az alsó szemhélyamra és a szokásos tortúráktán és árán eljutottam a Szegedi Szemészeti Klinika rendelőjébe ahol Dr. Tóth Molnár Edit megműtött.
Az egész tortúra egyetlen kellemes motívuma a doktronő volt, aki nagyon kedvesen és készségesen ellátott, megműtött, ráadásul nagyon gyorsan, teljesen meggyógyult a szemem. Nem csoda ha elmentettem a telefonszámát.
Sok évvel később az eset megismétlődött csak a másik szememen. Felhívtam a doktornőt, hogy mit tegyek. Elmondta hogy Ő már nem dolgozik a klinikán, viszont van egy magánrendelője és látogassam meg ott. Mivel sem időm, sem türelmem nem volt az ingyenes szolgálati út végigjárásához, a magánrendelést választottam, gondolva hogy egy vizit ára talán még belefér a költségvetésbe.
Első alkalommal egy alapos vizsgálaton estem át, majd felírt kenőcsöt és szemcseppet, mondván van még egy kis esély arra hogy megússzam a műtétet és talán felszívódik a csomó. Megkérdeztem hogy mennyi az annyi. Nem kerteltem, megmondtam hogy csak azért kérdezem mert van az az összeg amiért már inkább beülök a klínika folyósójára és kivárom a soromat, aztán bízom benne hogy jó kezekbe kerülök.
Ötezer forint - érkezett a válasz. A mostani vizsgálati díj is ötezer, meg a műtét is öt ezer forint lesz. Azt hittem rosszul hallok. Nem kérdés hogy mit választottam.
Végül tényleg műteni kellett. A doktornő és asszisztense is nagyon kedves volt, jól tűrték a nyavajgásaimat, rosszul lettem, szellőztettek, ajnároztak, második érzéstelenítő injekció stb. Érkezéstől távozásig több mint egy óra telt el. Két injekció, műszerek és a szokásos körítés. Mindez öt ezer forintért. Egy héttel később már a nyoma sem maradt szikének és persze az árpának. Azt hiszem valahogy így kellene működnie az egészségügynek, az állami ellátás szintjén is, de sajnos ez a kellemes tapasztalat még maszek rendszerben általános és jellemző.
Dr. Tóth Molnár Edit (megérdemli hogy kiemeljem a nevét) anno a klinikán sem hiszem hogy sok borítékot kapott a zsebébe, hisz ahogy emlékszem, egy ambuláns rendelő helyiségben, ahol igen nagy volt a pörgés, legalább négy orvos foglalkozott egyszerre négy beteggel, a körülmények nem kedveztek a hálapénz átadásának, ráadásul a beteganyag sem abba a ktegóriába tartozott. Tehát a doktornő a saját rendelőre és műszerekre valót nem hiszem hogy ebből kereste meg. Merthogy sok u.n magán kezeléssel szemben Ő nem az állami intézmény, állami eszközeivel maszekol, hanem a saját rendelőjében fogadja a betegeit.
Értem én hogy sokan vannak azok akik nem engedhetik meg még az ötezer forintos magánorvosi kezeléseket sem. De ha elterjedtebb lenne a korrekt és relatíve olcsóbb, megfizethetőbb magánprakszis, akkor többen választanák ezt az utat, ezzel is csökkentve az állami rendszer terhelését.

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• …
• 6
• Következő >
• Lap