Depresszió és öngyilkosság
A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depresszió különböző fajtáit: a súlyos depresszív zavar más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. A depresszió megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnően lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére.
A statisztikai adatok szerint a depresszió az egyik leggyakoribb mentális betegség, mely az úgynevezett hangulatzavarok körébe tartozik, amelynek esetében a beteg vagy kicsattanóan jókedvű, vagy mély boldogtalanságot érez. E két szélsőséges érzelem alapján különböztetik meg a betegség két kategóriáját: a mániát és a depressziót. Ez utóbbiról abban az esetben van szó, ha csak a depresszió tünetei jelentkeznek. Ha azonban a hangulat a két szélsőség között ingadozik, akkor nagy valószínűséggel a diagnózis mániás depresszió.
A betegség kialakulásában az ingerületátvivő anyagok mellett jelentős szerepet játszanak a genetikai jellemzők és a környezeti hatások is. Az erre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a mániás depresszióban szenvedők családtagjainál 8-10%-kal gyakrabban jelenik meg a betegség, mint máshol.
Bizonyos, nehezen feldolgozható események, a fejlődési szakaszban ért kudarcélmények vagy megrázkódtatások, a családi légkör és a neveltetés , valamint a társadalomban elfoglalt hely és betöltött szerep mind hajlamosíthatnak későbbi depresszióra.
A depresszió legsúlyosabb esetben halálvággyá fokozódhat, a beteg öngyilkosságot kísérelhet meg. A következőkben álljon itt néhány a legjellemzőbb „tünetekből”, amelyek jelezhetik a problémát és melyeknek időben történő felismerése életet menthet.
Depresszió - Öngyilkosság - Figyelmeztető jelek
A tünetek
- Az elkövetéshez alkalmas eszközök beszerzése, ilyen például a gyógyszerek felhalmozása, fegyvervásárlás stb.
- Társasági kapcsolatok elutasítása, magány túlzott keresése
- Gyakori alkoholfogyasztás, esetlegesen drogokba menekülés
- Drasztikus változás a mindennapi szokásokban, például az alvásban vagy étkezésben
- A kockázatos, veszélyes helyzetek szándékos keresése, élete szándékos kockáztatása
- Feltűnően sokat beszél a halálról, öngyilkosságról, erőszakról – túlzott érdeklődés a téma iránt
- Elajándékozza mindenét, esetleg ilyen kijelentéseket tesz közben „Már úgy sem lesz rá szükségem”
- Öngyilkosságról való kijelentések, például: „Inkább meg sem születtem volna.”, „Bárcsak meghalnék.” stb.
- Hirtelen hangulatváltozások
- Üresség érzése
- Ingerlékenység, nyugtalanság
- Túl sok vagy túlzottan kevés alvás gyakori és korai ébredéssel
- Szexuális vágy elvesztése
- Az érdeklődés teljes elvesztése korábban kedvelt dolgok iránt
A tünetek természetesen változóak, előfordulhat, hogy az összes jelentkezik, de megeshet, hogy csak pár. Ezek közül az alvászavarok, az étvágy fokozott vagy nem kielégítő mértéke, illetve a szorongás fordulnak elő a leggyakrabban. Ez utóbbi természetesen előfordulhat az egészséges embereknél, betegségről akkor beszélhetünk, ha már olyan mértékű, hogy a mindennapi életben, tevékenységben és a munkában is gátolja az illetőt. A depresszióhoz társuló, nagymértékű szorongás ráadásul jelentősen megnehezíti a betegség kezelését. Az alvászavar is igen gyakori tünet, az érintettek nagy részére jellemző. Ilyenkor képtelen az illető normálisan aludni, gyakran felébred, felszínes az alvás. Egyesek közlik szándékaikat, mintegy segélykérésként, mások viszont csendben szenvednek. Fontos, hogy komolyan vegyük az illetőt és ne nevessük ki, utasítsuk el hanem nyújtsunk neki segítséget és biztosítsuk, hogy mellette állunk és kérhet tőlünk segítséget.
Az öngyilkosság kockázati tényezői a következők:
- Korábbi öngyilkossági kísérlet.
- Lappangó pszichés zavar, mint például depresszió vagy poszttraumás stressz zavar.
- Ittasság: az öngyilkosságok jelentős részét alkohol vagy drog hatása alatt követik el
- Kábítószerezés.
- Vakmerő vagy lobbanékony természet.
- Otthon tartott lőfegyver.
- Elmebetegség vagy kábítószer-fogyasztás a család kórtörténetében.
- Öngyilkosság vagy erőszakosság (testi vagy nemi erőszak) a családban
- Reménytelenség érzése.
- A közelmúltban átélt stresszes élmény: szakítás vagy a szeretett társ elvesztése.
- Valamilyen komoly betegség, például rák vagy állandó fájdalmak.
- Társadalmi elszigeteltség vagy magányérzet.
- Iskolai gondok, társadalmi vagy fegyelmi problémák, attól függően, hogy diák vagy felnőtt az illető
- Bármilyen másság, melyet a család vagy a környezet ellenségesen fogad.
- Hatvanöt éves vagy annál magasabb életkor.
A legfontosabb tehát az, hogy biztosítsuk az illetőt feltétlen támogatásunkról a nehéz helyzetből való kilábalásban és ha szükséges forduljunk szakemberhez!
